Japán számomra a "kis csodák országa", ahol minden apró részletre figyelnek, ami a tárgykultúrát illeti. Ez az az ország, ahol nagyon speciális művészeti ágazatok alakultak ki, látszólag "haszontalan" apróbb-nagyobb tárgyakra. Többek között ilyen az origami (papírhajtogatás), az ikebana (virágrendezés művészete), a hikaru dorodango (fényesre sikált sárlabdacsok készítése - ezt én is próbáltam, sajnos sikertelenül), vagy a "labdahímzés".
Ezeket az elbűvölő labdákat japánul "temari"-nak hívják, jelentése: "kézi labda". Eredetileg régi kimonók darabjaiból készítették. Ennek hagyománya Kínából indult, de a 7. században Japánban is elterjedt. Újévi ajándékként adták, mert a boldog életet, jó szerencsét, a hűséget és a szívbéli barátságot is szimbolizálta. A labdába néha zörgő magokat vagy titkos, kézzel írott üzenetet rejtettek.
A képeken egy 92 éves nagymama munkái láthatók. 60 éves korában tanulta meg a technikát, és azóta több, mint 500 egyedi mintázatú labdát készített. Máig kiváló látása és finom keze van, ami ebben a korban már nem jellemző. Hogy tudása ne vesszen el, szívesen tanítja azokat, akik szeretnék elsajátítani ezt a műfajt. A labdákon megfigyelhetők a szakrális geometria elemei, melyek együtt gömbmandalát alkotnak.
Még több kép: http://www.flickr.com/photos/nanaakua/tags/temari/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése